Inzulinrezisztencia 5. rész - A lassan felszívódó szénhidrátok

Vagyis sokkal egyenletesebb energiaszintet biztosítanak, és kevésbé terhelik meg a hasnyálmirigyet, kisebb az inzulin igényük.

Amitől igazán lassú szénhidrát forrásnak tekintünk egy élelmiszert, az a rost tartalom. Minél magasabb a rost tartalma egy élelmiszernek, annál lassabb lesz az emésztési folyamat, így a vércukor emelő hatás is.

Lassú szénhidrátot tartalmaznak tehát a teljesőrlésű lisztek, tészták, a legalább 60%-ban teljeskiőrlésű lisztet tartalmazó kenyerek, pékáruk, kekszek stb.

Vagyis a teljesőrlésű gabonákból (búza, árpa, rozs, zab) és gabonahelyettesítőkből (pl. barnarizs, basmati rizs, vadrizs, köles, hajdina, quinoa, amaránt, útífű maghéj, chia mag) készült, hozzáadott cukrot nem tartalmazó élemiszerek.

Szintén lassan felszívódó szénhidrát források a zöldségfélék (kivételnek tekinthető a burgonya és az édesburgonya, mivel ezek rost tartalma igen kevés és főként könnyen emészthető keményítőt tartalmaznak), valamint az olajos magvak, bár ezek szénhidrát forrásként csak kiegészítésre javasoltak, mivel inkább zsírtartalmuk jelentős.

A vércukor emelő hatást természetesen még számos más dolog is befolyásolja, pl. az ételek elkészítési módja, vagy a szénhidrátokkal együtt fogyasztott fehérjék és zsírok is. Ezekről a következőkben lesz szó.