Hogyan tudjuk megőrizni testi-lelki egyensúlyunkat?

Napi munkám során, amikor az ügyfelekkel beszélgetek, sokszor szembejön az a téma, hogy mindent egy lapra feltéve, küzdenek álmaikért, céljaikért a sportolók, vagy akár az üzletemberek, ami bizonyos mértékig, vagy bizonyos szempontból nagyon jó tud lenni.  Ilyenkor azért mindig felteszem azt a kérdést, hogy „Mi van, ha nem sikerül?”. „Na, jó kis mentáltréner az ilyen…nem azért van, hogy segítsen nekem a céljaim elérésében?” - gondolhatják magukban a kliensek. Azért vagyok, de azért is, hogy egészséges mentális állapotban tartsam őket, ne pedig egy gépet programozzak a célokért.

Hogyan lehet ezt megvalósítani? Hát úgy, hogy törekednünk kell a kiegyensúlyozottságra!

Képzeljük el azt, hogy minden, ami az életünket táplálja egy-egy cső, amin keresztül energiát nyer a testünk és az elménk!  Mik lehetnek ezek? Étel, ital, barátok, család, munka, szórakozás, olvasás, intimitás, tv nézés, írás, beszélgetés, bármilyen kikapcsolódás és itt még végeláthatatlanul sorolhatnám azokat a tevékenységeket, amelyek fel tudnak bennünket tölteni. Minél szélesebb a paletta, annál nagyobb a stabilitás az életünkben. Sajnos ezek a csövek könnyen elakadhatnak, eldugulhatnak és akkor a maradék, még működő csatornákból próbáljuk bepótolni a kieső energiát. Vagy onnan, ahonnan a legkönnyebben beszerezhetjük. Így alakulhatnak ki a függő tevékenységek. Alkohol, munkaalkoholizmus, kapcsolatfüggőség, kütyüfüggőség, szexfüggőség, stb. Alapvetőleg mindegyik tevékenység jó lehet, de csak megfelelő mértékben és arányban.

A nagy célokat elérni vágyókat is arra bíztatom, hogy nagyon fontosak a célok, de lehetőleg próbálja úgy élni az életét, hogy az igazán színes, szórakoztató és kiegyensúlyozott is legyen. Közbejöhet, sérülés, krízis, válság és akkor, ha csak az az egy dolog tölti ki az életünket, akkor úgy érezhetjük, hogy összedőlt a világ és nincs tovább.

Érdemes tehát megvizsgálnunk azt, hogy a mi életünk mennyire kiegyensúlyozott, van-e az életünkben függőség, ami nélkül, már-már el sem tudjuk képzelni magunkat. Ha igen, akkor sajnos nem vagyunk szabadok. Ha pedig nem vagyunk szabadok, akkor a teljesítményünk is romlik, mert befeszülünk, vagy rágörcsölünk az eredményre. Ez pedig sorozatos kudarcokhoz, kiégéshez, depresszióhoz, betegségekhez vezethet. Ezért nagyon lényeges, hogy törekednünk kell arra, hogy minél sokszínűbben éljük a mindennapjainkat. Végezetül pedig egy gondolat:

 „Ha nem élvezed az út pillanatait, mit sem ér a cél, ha elérted!”