Ebben a részben az itthon leginkább fogyasztott két szárazhüvelyesre a babra és a lencsére térek ki, ezek jótékony hatásait ismertetem.
Bab
A bab termését még zsengén, hüvelyes formában, zöldbabként, illetve beéretten a magját, szárazbabként fogyasztjuk.
A szárazbab őshazája Mexikó, ahol az indiánok egyik legrégebbi tápláléka volt már több ezer évvel ezelőtt is, és ma is a mexikói konyha egyik legfontosabb alapanyaga.
Hazánkban a török hódoltság idején terjedt el, és a XVIII. század végétől fontos népeledellé vált.
A szárazbab remek fehérjeforrás, emellett jelentős mennyiségben tartalmaz magnéziumot, cinket, kalciumot, káliumot, foszfort, vasat, folsavat, B1-, B2-, B6-, C- és E- vitamint.
Lencse
Európa déli, délkeleti részein, főleg a Földközi-tenger mentén fekvő országokban termesztik. Hazánkban vetésterülete csekély.
A magok színe változatos, előfordul világos szürkés-barna, khaki, sárgás-barna, barna, vörös és fekete is.
Magas fehérje tartalmú (28%), jó A-, B1-, B6- és E- vitamin, valamint szelén, vas, kálium, magnézium és kálcium forrás.
Fontos bioaktív anyagok is megtalálhatóak benne, mint a szaponin, a flavonoid és a fenolsav, melyek csökkentik az egyes rákfajták kialakulásának a rizikóját, illetve a koleszterinszintet is.
A hüvelyesek közül a legkönnyebben emészthető.
Fogyasszunk hát minél többször babot, lencsét levesként, vagy főzelékként, köretként, pürének, vagy akár kenyérre kenhető zöldségkrém formájában is!
A belőlük készült fogásokkal jól pótolhatjuk a húst – főként teljes kiőrlésű gabonafélével fogyasztva –, ezáltal jóval kevesebb zsiradékot és több rostanyagot viszünk be szervezetünkbe.
