Ahhoz, hogy igazán motiváltak legyünk céljaink elérésében, érdemes megvizsgálnunk, hogy mennyire vagyunk a helyünkön, mennyire a miénk az adott tevékenység, mennyire működik a belső motivációnk? Lehet ez akár egyéni cél, például életmódváltás, üzleti vagy sportban kitűzött cél. Ehhez szeretnék egy kis segítséget adni a kedves olvasónak a következő hat példával.
Első szint: Olyan tevékenységet végzek, ahol azt érezem, hogy semmire nincs hatásom. Nincs motiváció.
Második szint: Csak olyan tevékenységet végzek, ami közvetlenül kiváltja a jutalmat vagy netán a büntetést. Külső motiváció, de ez nem az igazi.
Harmadik szint: Olyan tevékenységet végzek, amely már valamilyen módon örömömre szolgál, de ha nem csinálom furdalni fog a lelkiismeret. Már megjelenik a belső motiváció, de még nem igazán enyém a tevékenység.
Negyedik szint: Olyan tevékenységet végzek, amelyet már értéknek tartok, de még a külső megnyilvánulások, vélemények hatnak döntően abban, hogy végezzem az adott dolgot. Valamennyire belső motiváció.
Ötödik szint: Már olyan tevékenységet végzek, amely örömmel tölt el. Nem feltétlenül érzem kötelességnek, de még a külső körülmények irányíthatnak. Ez már majdnem belső motiváció.
Hatodik szint: Olyan tevékenységet végzek, amelyben észre sem veszem, hogy telik az idő, ingyen is csinálom, nem gondolom munkának, inkább szórakozásnak. A fejlődés, a tanulás igazán örömmel tölt el. Nagyon jól érzem magam az adott környezetben és magam választhatom meg teljesen, hogy hogyan és miként csináljam. Igazi belső motiváció!
forrás: Richard Ryan és Edward Deci pszichológusok
Érdemes ezen szempontok szerint átgondolni, hogy mi hol tartunk a motivációs skálán az adott tevékenységben. Amennyiben pedig kitűzünk egy célt, ajánlatos a motivációs skálán végigfuttatni az adott tevékenységet és hozzápárosítani azokat a szempontokat, amelyek belsővé teszik, így nagyobb örömünket leljük benne. Az a jó hírem van, hogy az utolsó, hatodik szintet is elérheti bárki a munkájában, mert mindenki kapott tehetséget, talentumot. Ha pedig megtaláltuk azt, amiben igazán jók vagyunk, akkor a munka már szórakozás lesz. Csak sajnos azt gondoljuk, hogy mi nem csinálhatjuk azt, amit szeretnénk, amihez értünk. Pedig Kunfucius is megmondta, hogy „csináld azt, amit igazán szeretsz és soha többé nem kell dolgoznod”!
