A gondolat ereje

A megdönthetetlen rekordokat úgy döntik meg, hogy jön valaki, aki nem tudja, hogy nem lehet megdönteni és megcsinálja. Vajon Kolombusz felfedezte volna-e Amerikát, ha negatívan gondolkodik? Vagy a tudósok feltalálták volna-e a korszakalkotó találmányaikat, ha csak a kifogásokat keresik? Átültetve napjainkba ezeket a tényeket, próbáljunk egy kicsit tudatosan gondolkodni. Ha a félelmeim miatt nem merek kezdeményezni, nem csinálok semmit, mert arra várok, hogy jobbak legyenek a körülmények, akkor nagy valószínűséggel soha nem fogok semmit sem csinálni. A cselekvésre a legjobb pillanat a most! Tehát alkalmazzuk csak a befolyásolási kör szerinti csoportosítást! Mi az, amire van befolyásom, és mi az, amire nincs? Az időjárás, a politika, a COVID, a közlekedés, a terrorizmus, a katasztrófák nagyrészt olyan dolgok, amelyekre nincs, vagy kevés befolyásunk lehet. Érdemes tehát azokra a dolgokra koncentrálnunk, amelyekre viszont biztos, hogy van! Mi az, amit eszem, mi az, amit olvasok, kivel állok szóba, nézem-e a híreket és még sorolhatnám? Tehát megyek előre és csinálom a dolgomat, nem foglalkozva azzal, hogy mi lesz ha….

„ Elég a mának a maga baja.” „Akkor megyünk át a hídon, amikor odaértünk a folyóhoz.” Vagy, ahogy az egyik nagyon jó barátom szokta mondani, hogy tegyük meg a tőlünk telhetőt (az pont elég) és akkor, ha bármi probléma is  történik, nem lehet lelkiismeretfurdalásunk.

Tudom, jórészt általános dolgokról értekezem, de a gondolattól az eredményig eljutni nagyon nehéz!

Én is percről-percre, óráról-órára, napról-napra rajtakapom magam, hogy már megint csak a kifogásokat keresem.

Gondolat-érzelem-tett-eredmény. Hosszú az út és rögös! Hagy meséljek el két történetet. Életemben először, egy céges rendezvényen alkalmam volt wakeboardot (kötélpályás vízisí) kipróbálni. Soha életemben nem vízisíeltem, még csak nem is csináltam hasonlót sem. Elhatároztam, hogy én ma elsőre felállok és körbemegyek a pályán sikeresen. Csak ez a cél lebegett a szemem előtt. A kollégák nagyrésze, akik előttem voltak, sorra belestek a vízbe a kezdésnél. Jöttem én. Megrántott a kötél, elkezdtem dőlni jobbra-balra, a vizet a kezemmel már megérintettem, szinte beledőltem, de aztán valami csoda folytán elkezdtem siklani a vízen és a pályán is körbe tudtam menni. Hiszem, hogy az én pozitív gondolkodásom volt az a hajszál, ami talpon tudott tartani.  Aznap még jópárszor mentem és végig hibátlanul teljesítettem a pályát. Körülbelül fél év múlva ismét ott voltunk a csapattal. Reggel már azon gondolkodtam, hogy mi lesz aznap. Valamiért, az a gondolat fészkelte be magát a fejembe, hogy a múltkor csak véletlen volt és ma nem fog sikerülni. Nem tudtam ezt a negatív gondolatot átfordítanom és aznap egyszer sem tudtam felállni a deszkán. Mi történhetett? A kezdő gondolat mindent megváltoztatott! Nagyon érdekes élmény volt és azóta is sokszor eszembe jut. Vajon tényleg ennyit számít a gondolat ereje. A másik történet a következő. Szóbeli eszperanto nyelvvizsgára készültem. Az írásbeli után nem sokat tudtam készülni, de nagyon meg akartam csinálni. Előző nap végiggondoltam magamban a napot. Felöltöztem elegánsan és elhatároztam, hogy nagyon pozitív kisugárzást fogok árasztani magamból. Mosolygósan, jókedvűen érkeztem, mindenkinek nagyokat köszönve igyekeztem magam felspanolni. A terem előtt ott várakoztak sokan, idegesen, stresszesen, kezüket tördelve kérdezgették a kilépőket, hogy mi volt és sokszor teljes letargiába estek a hírek hallatán. Én próbáltam ezektől az eseményektől megkímélni magam. Azon gondolkodtam, ha a vizsgabizottság szinte minden egyes belépőn az ijedtséget és a rémületet látja, milyen üdítő kivétel lehetne nekik egy nyugodt (-nak tűnő), kiegyensúlyozott embert látniuk. Mikor beléptem hangosan, vidáman köszöntem. Udvarias figyelemmel követtem a kérdéseiket és ha még néha nem is értettem mit kérdeztek, próbáltam határozottan és eltökélten mondani amit gondoltam. Néha még nevettem is, mintha nagyon szórakoztatónak érezném a vizsgát. Nem volt az, mondanom sem kell. Viszont a végeredmény a tudásomhoz képest nagyon jó, 85%-os lett. Az biztos, hogy nem tudtam ennyit. Azokat a plusz százalékokat a pozitív gondolatból eredő érzelmeim keltette tettek eredményezték. ..és itt a lényeg! GONDOLAT-ÉRZELEM-TETT-EREDMÉNY!

            Ha az életmódváltással kapcsolatban vannak elakadásaid, akkor ajánlom, hogy érdemes tudatosan és fókuszálva lépésről lépésre haladnod, nagyon figyelve arra, hogy mi az, amit beengedsz a tudatodba. Legyenek céljaid, amiért hajlandó vagy tenni és ezeket a célokat tápláld pozitív gondolatokkal, minél több annál jobb. Ez lesz egy biztos alap, amiből az érzelmeid táplálkoznak, ezek az érzelmek adják az energiát a tetteidnek és az eredmény sem marad el!