Honnan ismerem fel, hogy változtassak az életemen?

Nézzük először azokat a szempontokat, amelyek arra utalhatnak, hogy nem azt csinálod, amire születtél:

• Vasárnap már gyomorgörcsöd van, ha arra gondolsz, hogy hétfőn be kell menned a munkahelyedre.
• A kötelezően előírt időt töltöd a munkahelyeden.
• Nem tölt el semmilyen pozitív érzéssel a befejezett munka.
• A munkád során nincs benned semmi plussz.
• A hétvégéket várod és azt számolod, hogy mikor nem kell dolgoznod.
• A szabadidődben még véletlenül sem gondolsz a munkádra.
• Azért csinálod, mert valamiből élni kell.
• Nem tudsz a munkádra koncentrálni és folyton máshol vagy gondolatban.
• Folyamatosan szabadságra szeretnél menni.
• Sokat betegeskedsz.
• Nem tudsz felsorolni legalább három olyan indokot, hogy miért szeretsz itt dolgozni.

Most pedig nézzük meg, mi utalhat a kiégésre.

• Ha beszélgetésbe elegyedsz a kollégákkal, szinte csak arról beszélsz, hogy mi nem jó a cégedben.
• Csaknem mindig mindenkit kritizálsz, még ha ezt magadban csinálod is.
• A cég által hozott bármilyen döntést ellenérzéssel fogadsz.
• Megszaporodnak az „ én azt csinálnám, hogy …” kezdetű mondataid.
• Kezdenek körülötted elfogyni az emberek. Mintha kerülnének…
• Még a cég által meghirdetett kötetlen csapatépítőre sincs kedved elmenni.
• Nem tudsz örülni kollégáid sikereinek, sőt inkább irigy vagy.
• Ha sokkal több pénzt fizetnének, akkor sem dolgoznál nagyobb örömmel.
• Csökken a kreativitásod és csak rutinból dolgozol.
• Az új feladatok sem mozgatnak meg.

A kiégést és a fáradtságot könnyen összekeverhetjük. A fáradtság esetén, ha elmész szabadságra vagy nyaralni, akkor azután feltöltődve, örömmel mész újra dolgozni.

Kiégés esetén pedig nagy valószínűséggel a célok hiánya, ami a fásultsághoz vezethet. Érdemes szintet lépni és keresni az új kihívásokat, amelyek beindítják a belső motivációt.

Végezetül: nem a tutit akarom megmondani Neked, de ha nagyrészt igazak rád nézve a fenti mondatok, akkor ideje kimozdulnod és valami új dologba kezdened. „Mert a csodák mindig a komfortzónán túl történnek”!